Röviden: mert igazából átverés. Pedig én is imádtam, 2003 karácsonya óta csak moziban kétszer láttam, megvan DVD-n (ha jelent ez még bármit is 2017-ben), a filmzene CD-n (ez meg pláne), egy srác azzal próbált meg befűzni, hogy ez az egyik kedvenc filmje, ezért nézzük meg ezt nálam (ő ma a férjem), és még sorolhatnám a fanatizmusom fokait. Aztán egy szép novemberi napon, amikor először szólt a rádióban az All I want for Christmas, leesett: igazából egyik történet sem adja vissza a szeretet, a szerelem valódi természetét. Sőt! Vagy a legfájdalmasabb arcát mutatja vagy pedig annyira hihetetlen és hiteltelen mint a celeb kismamák Instagramján visszaköszönő anyaságról alkotott kép.

Történeti szálak, amiket bántóan túltoltak drámával

Kisfiú és apukája (Sam és Daniel – Liam Neeson)

Azt már rögtön a film elején az arcunkba vágják, hogy van olyan, amikor az ember szerelmes, de élete párja meghal… Végig sírjuk a temetést (én inkább áttekerem ezt a részt, annyira szomorú), együttérzünk az apukával, örülünk, hogy a csajozós projekt összehozza a fiával, ez eddig egy szívmelengető történet. Az alkotók szerint viszont az a sztori megfelelő lezárása, ha a férfi kb. 4 hónappal a felesége halála után randizni kezd, de csakis azért, hogy a felesége végakaratát teljesítse. Ennek tényleg mennyi realitása van? Igazából szerelem volt az, amin 4 hónap alatt túllép valaki, és igazából szerelem lesz az, ami egy gyászmunka közepén lévő férfival jön létre?

Író és a takarítónő (Aurelia és Jamie - Colin Firth)

A következő a dráma: a szerelem olyan, hogy szeretsz valakit, és az a saját testvéreddel lép félre (láttunk már ilyet, pipa) és igen, olyat is láttunk, hogy a nagy csalódás után rögtön az első emberbe beleszerettünk, csak hogy enyhítsük bánatunkat. Főleg, ha az a nő csendes, kiszolgál, és az álmainkért, akár kútba, bocs, vízbe is ugrik. Tegye fel a kezét, aki ismer olyan jól működő házasságot, ami két különböző kultúrából, plusz eltérő iskolázottsággal rendelkező ember között köttetett, ebből az egyik körülmény még izgalmas és áthidalható különbség, kettő már halálos ítélet. Számomra ebben a történetben is, a happy endnek szánt lánykérés vált ki ellenérzéseket, és nem tudom elképzelni, hogy az Igazából szerelem 2. részében őket egy boldog házaspárként mutassák be. Miért nem zárhatjuk le annyival a sztorit, hogy ez egy bájos, egynyári szerelem, ami a férfi önbizalmát rendbe hozta, Aureliának pedig lehetőséget adott, hogy megszabaduljon idegesítő családjától? 

Juliet (Keira Knightley) és Mark

Egyik legtöbbet idézet jelenet a filmből. Azt állítja, hogy a szerelem néha olyan, hogy beleszeretsz a legjobb barátod feleségébe. Próbálsz úgy tenni mintha utálnád, de egy véletlen következtében lebuksz. Majd úgy döntesz, hogy mivel ez a plátói szerelem erősebb, mint a barátsága, ezért megvallod a lánynak az érzéseidet, aki megcsókol. Aki őrlődött már ilyen halálra ítélt szerelemben, az tudja, hogy az a legrosszabb, amikor bármilyen kis visszacsatolást kap a rajongott személytől, tehát az biztos, hogy ez a csók Mark számára nem hoz boldogságot, csak még több keserűséget. És most csukd be a szemed, és képzeld magad a férj helyébe. Első karácsonyotokat töltitek együtt újdonsült feleségeddel. Csöngetnek, és ő feltűnően későn jön be. Kimész, és mit látsz? Csókolozik az esküvői tanúddal.  :D Ugye milyen abszurd helyzet? Ilyen lenne a szerelem: hazug és álnok?

Sarah (Laura Linney) és a grafikus srác

Azt állítja, hogy a szerelem olyan, hogy 2 éve, 7 hónapja, 3 napja, egy órája és úgy harminc perce epekedsz valaki után, és amikor végre közel kerülhetnétek egymáshoz, te meghátrálsz, mert nem mersz feltárulkozni előtte. Mert erről van szó, Sarahnak csak meg kellene mondania, hogy mi a helyzet a testvérével. És igen, a szerelemben ez a legnehezebb, egyben legszebb dolog: hátunkat mutatni, rajta a kereszttel, és kérni, hogy ezzel együtt szeress, segíts cipelni, vagy megszabadulni tőle, tetszés szerint aláhúzandó. De Sarah nem vállalja ezt, inkább belemerevedik a mártír szerepébe, amiben tényleg szép, hogy ilyen mélyen szereti a testvérét, és gondoskodik róla, de mi lesz az ő boldogságával? Tehát a szerelem olyan, hogy nem mindig elég erős, hogy kihúzzon bennünket saját mocsarunkból? 

Béna időkezelés

A filmben folyamatosan feliratozzák, hogy hány hét van karácsonyig. Ezzel a pontossággal azonban teljesen ellentétes hatást váltanak ki, és irrealisztikussá válnak egyes események. Ami mindig is idegesített, hogy a kisfiú november közepén elkezd tanulni dobolni, és december 24-én már ő játszik a karácsonyi ünnepségen. Igen, ez pont így szokott lenni egy iskolai zenekarnál... A másik hasonló felesleges húzás, amikor Jamie (Colin Firth) Szenteste, már sötétedés után, elindul London külvárosából a repülőtérre, ott jegyet vesz, felszáll a gépre, autót bérel, és még kb. éjfél előtt ott terem a lány falujában. Ismétlem, mindezt Szenteste, ha csak az a jelenet lenne, hogy fogott egy taxit 15 percen belül, már akkor is hihetetlennek hatna. Szintén nehezen jön ki a matek, hogy a film négy újdonsült szerelmes párja közül kettő kb. 4 hónappal a megismerkedés után eljegyzi egymást, ez az életben inkább 1 év szokott lenni, bár lehet nekem savanyú a szőlő, mert én négy évet vártam... :D 

 Nők szerepe

Tudom, hogy ez egy mainstream film, és a feminista film kritikában sem vagyok otthon, de nézzük már meg, hogy mit tudunk meg a filmben szereplő nőkről? Például, hogy a családjukért élnek (Emma Thomspon és Laura Linney) és közben boldogtalanok. Vagy Julietről (Keira Knightley) meg tudjuk, hogy milyen tulajdonsága miatt szerelmes belé Mark, ami miatt kockáztatja a barátságát Peterrel? Annyit mutat fel a táblán neki, hogy mert gyönyörű. Az özvegy apuka újdonsült párjának is az az egyetlen megjelenített jellemzője, hogy hasonlít egy modellre, ezért figyel fel rá a férfi.

Ott van a Natalie és David (Hugh Grant) szál: annyit tudunk meg a titkárnőről, hogy alkalmatlan a munkájára, (most komolyan, hogyan kerülhetne be egy asszisztens, aki csúnyán beszél, a miniszterelnökséghez, amikor a mai világban a taktakharkányi Kiss és Kiss Kft-hez is 5 körös interjúkat tartanak) ezenkívül, azt hogy önbizalomhiányban szenved a teste miatt. David is csak akkor figyel fel rá igazán, amikor egy másik vezérhím le akarja csapni a kezéről, de tényleg semmit nem tudunk meg a személyiségéről, ami mondjuk a való életben nem elhanyagolható, hogy szerelembe essünk valakivel.

A nők egymással semmilyen párbeszédet nem váltanak a filmben, és nincs egyetlen olyan nő se, akinek életében a karrier állna az első helyen, ami szintén nem egy 21. századi jellemző. Ja és a kedvencem: a bunkó Collin nem tud Angliában becsajozni, ezért elmegy Amerikába, ahol csak azzal, hogy angol már rögtön három nő is a lábai elé hullik, tudniillik az amerikai nők legalább buták, és nem akarnak beszélgetni.

Csalódásomat leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy kívülről, Mr Bean módszerével becsomagolt, magyal ágacskás, piros masnis, flitteres óriás dobozban, belül nem az álmodott ajándék vár, hanem mondjuk egy zenélő kínai télapó. Ez a film is tele van jobbnál jobb színészekkel, társaságban felemlegethető poénokkal, és szépen betolják trójai falóként a szívünk közepébe, aztán pár megtekintés után csak csodálkozunk, miért vannak irreális elvárásaink a párkapcsolatokat illetően vagy éppen miért osztunk meg a szerelem sötét verem kezdetű idézeteket a Facebookon.  

Persze kérdésként merülhet fel a kedves olvasóban, hogy nem mondhatók-e el a fentiek az összes giccsgyárban készült filmről? De igen, sokról, csak azok legalább nem úgy nevezik el magukat, hogy igazából és nem állítják, hogy megmutatják, igazából milyen szeretet vesz körül minket.  Ezért azt javaslom, hogy vegyük le ezt az alkotást a képzeletbeli videótékánk legjobb karácsonyi filmek polcáról, és térjünk vissza a bevált Reszkessetek betörőkhöz, ahol egy milliomos család érzelmileg elhanyagolt gyermeke többszörösen, halálosan megsebesít két bűnözőt, hogy végül a családja által magára hagyott, számkivetett öregember megmenthesse. Ennek a filmnek a hangulata sokkal jobban visszaadja a karácsony szellemét!